A műanyag nyersanyagok szótár - nem fél többé, hogy nem érti meg a fizikai tulajdonságok táblázatát

1. Sűrűség és relatív sűrűség

Sűrűség és relatív sűrűség - A sűrűség a szilárd anyag egységnyi térfogatában lévő tömeget jelenti, röviden a tömeg és a térfogat arányát, amelyet millió gramm per köbméterben (Mg/m3) vagy kilogramm per köbméterben (kg/m3) vagy gramm per köbcentiméterben (g/cm3) mérnek.
A relatív sűrűség, más néven a sűrűség aránya, a sűrűség arányát jelenti egy anyag és egy referenciaanyag sűrűsége között a megfelelő megadott körülmények között, vagy egy bizonyos térfogatú anyag tömege t1 hőmérsékleten és a referenciaanyag megfelelő térfogata t2-n. A tömeg aránya hőmérsékleten. Egy gyakori referenciaanyag a desztillált víz, amelyet Dt1/t2 vagy t1/t2 formában fejeznek ki, ami egy dimenziótlan mennyiség.

2. Olvadáspont és fagyáspont

Olvadáspont és fagyáspont - Az a hőmérséklet, amelyen egy anyag folyékony-szilárd állapota egyensúlyba kerül a gőznyomása alatt, olvadáspontnak vagy fagyáspontnak nevezik.
Ez a szilárd anyagban az atomok vagy ionok rendszeres elrendezésének köszönhető, hogy a hőmérséklet emelkedésével a hőmozgás kaotikussá és aktiválttá válik, létrehozva a folyadék szabálytalan elrendezésének jelenségét, az ellentétes folyamat a megszilárdulás. Az a hőmérséklet, amelyen egy folyadék szilárddá változik, gyakran fagyáspontnak vagy fagyáspontnak nevezik, és abban különbözik az olvadásponttól, hogy hő szabadul fel, nem pedig elnyelődik. Valójában az anyag olvadáspontja és fagyáspontja ugyanaz.

3. Olvadási tartomány
A hőmérséklet-tartományra utal, amelyet a kapilláris módszerrel mérnek az anyag olvadásának kezdetétől a teljes olvadásig.

4. Kristálypont
A folyadék hűtési folyamatára utal, a folyadék és a szilárd fázis közötti hőmérséklet-változásra.

5. Öntési pont
A folyékony kőolajtermékek tulajdonságainak mutatója. Arra a hőmérsékletre utal, amelyen a mintát lehűtik, hogy megkezdje a folyás megállítását normál körülmények között, azaz a legalacsonyabb hőmérséklet, amelyen a minta még önthető, amikor lehűtik.

6. Forráspont
Az a hőmérséklet, amelyen egy folyadék forr, amikor felmelegítik, és gáz halmazállapotúvá válik. Vagy az a hőmérséklet, amelyen a folyadék és a gőze egyensúlyban van. Általában minél alacsonyabb a forráspont, annál nagyobb a volatilitás.

7. Forrástartomány
A standard állapotban (1013.25hPa, 0℃) a desztillációs térfogat a termékstandardban meghatározott hőmérséklet-tartományon belül.

8. Szublimáció
Egy szilárd (kristályos) anyag gáz halmazállapotúvá alakulása anélkül, hogy áthaladna a folyékony állapoton. Ilyen például a jég, jód, kén, naftalin, kamfor, higany-klorid stb., amelyek különböző hőmérsékleteken szublimálhatók.

9. Párolgási sebesség
A párolgás a folyadék felszínének gázosítását jelenti. A párolgási sebesség, más néven volatilitási sebesség, általában a oldószer forráspontja alapján ítélhető meg, és a párolgási sebességet meghatározó alapvető tényező a oldószer gőznyomása ezen a hőmérsékleten, ezt követi a oldószer molekulatömege.

10. Gőznyomás
A gőznyomás a telített gőznyomás rövidítése. Egy adott hőmérsékleten a folyadék egyensúlyba kerül a gőzével, és az egyensúlyi nyomás ebben az időben csak a folyadék természetétől és hőmérsékletétől függően változik, ezt a hőmérsékletet a folyadék telített gőznyomásának nevezik.

11. Azeotróp
A két (vagy több) folyadékból képződő állandó forráspontú keveréket azeotrópnak nevezik, amely egy egyensúlyban lévő kevert oldatra utal, ahol a gázfázis és a folyadékfázis teljesen azonos. A megfelelő hőmérsékletet azeotróp hőmérsékletnek vagy azeotróp pontnak nevezik.

12. Törésmutató (Refractive index)
A törésmutató egy fizikai mennyiség, amely kifejezi a fény sebességének arányát két különböző (izotróp) közegben. A fény sebessége a közeggel változik, amikor a fény egy átlátszó közegből egy másik átlátszó közegbe kerül, amelynek eltérő a sűrűsége, a sebességváltozás miatt, a változás irányát törésnek nevezzük.

A fény beesési szögének szinusza és a törési szög szinusza, vagy a vákuumban terjedő fény sebessége és egy közegben terjedő fény sebessége közötti arány a törésmutató. A törésmutatót általában n-nek nevezik, és a levegőből bármely közegbe belépő fény értékére utal. A törésmutató, amelyre általában hivatkoznak, nátrium sárga fény (D-vonal) mérésével történik tC hőmérsékleten, így ntD-vel fejezik ki, például 20 °C-on mérve n20D.

13. Lobbanáspont
A gyulladási pont, más néven égési gyulladási pont, a gyúlékony folyadék természetének egyik mutatóját jelzi. Ez az a legalacsonyabb hőmérséklet, amelynél a gyúlékony folyadék felületén a gőznyomás és a levegő keveréke lánggal érintkezve gyulladni kezd. A villanás általában egy világoskék szikra, a villanás elalszik, nem tud tovább égni.
A flashover gyakran a tűz előjele. A gyulladási pont meghatározására nyitott szájú csésze módszer és zárt szájú csésze módszer létezik, az előbbit általában a magas gyulladási pontú folyadékok meghatározására használják, az utóbbit pedig az alacsony gyulladási pontú folyadékok meghatározására.

14. Gyulladási pont
Gyújtási pont, más néven gyújtási pont, a gyúlékony folyadékok tulajdonságainak egyik mutatója. Ez a legalacsonyabb hőmérsékletet jelenti, amelynél a gyúlékony folyadék felszínére hevített gőz és levegő keveréke azonnal tovább tud égni a lánggal való érintkezés után. A gyúlékony folyadék gyújtási pontja 1 ~ 5℃-kal magasabb, mint a gyulladási pont. Minél alacsonyabb a gyulladási pont, annál kisebb a különbség a gyulladási pont és a gyulladási pont között.

15. Spontán gyújtási pont
A legalacsonyabb hőmérséklet, amelynél a gyúlékony anyagok nyílt lánggal való érintkezés nélkül is meggyulladhatnak, spontán gyújtási pontnak nevezzük. Minél alacsonyabb a spontán gyújtási pont, annál nagyobb a gyulladás kockázata. Ugyanannak az anyagnak a spontán gyújtási pontja különböző körülmények között, például nyomás, koncentráció, hőelvezetés és tesztelési módszerek függvényében változik.

16. Robbanási határok
Tüzelőgáz, gyúlékony folyadék gőze vagy gyúlékony szilárd por egy bizonyos hőmérsékleten, nyomáson és levegővel vagy oxigénnel keverve elér egy bizonyos koncentrációs tartományt, amelynek tűzforrással való találkozása robbanást okoz. Ezt a koncentrációs tartományt robbanási határnak vagy égési határnak nevezik. Ha a keverék összetétele nem esik ebbe a bizonyos tartományba, akkor bármennyire is nagy az energiaellátás, nem gyullad meg.

A levegővel kevert gőz vagy por, amely elér egy bizonyos koncentrációs tartományt, a tűzforrással való találkozáskor égni vagy robbanni fog, a legalacsonyabb koncentrációt alsó robbanási határnak nevezik; A maximális koncentrációt pedig a felső robbanási határnak hívják. A robbanási határt általában a keverékben lévő gőz térfogatának százalékaként fejezik ki, azaz %(vol); A port mg/m3 koncentrációban fejezik ki.
Ha a koncentráció alacsonyabb, mint a robbanási alsó határ, bár a nyílt láng nem robban vagy ég, mert ebben az időben a levegő aránya nagy, és az éghető gőz és por koncentrációja nem magas; Ha a koncentráció magasabb, mint a robbanás felső határa, bár nagy mennyiségű éghető anyag lesz, de hiányzik a tűzgyújtó oxigén, a levegő kiegészítése nélkül, még nyílt tűz esetén sem robban egy ideig. Az éghető oldószereknek van egy bizonyos robbanási tartománya, és minél szélesebb a robbanási tartomány, annál nagyobb a kockázat.

17. Viskozitás (Viskozitás)
A viszkozitás az áramlás során a folyadék (folyékony vagy gáz) által generált belső súrlódási ellenállás, és annak nagyságát az anyag típusa, hőmérséklet, koncentráció és egyéb tényezők határozzák meg. Általában a dinamikus viszkozitás rövidítése, és mértékegysége Pa·másodperc (Pa·s) vagy millipa·másodperc (mPa·s).